Már egy ideje tervezem, hogy összeállítok egy útmutatót azoknak, akik szeretnék felkutatni a családjuk történetét. Az interneten keresgélve rengeteg családtörténeti témájú oldalt lehet találni, és némelyiken hosszabb-rövidebb útmutatót tanácsadást is találhatunk.
Talán az egyik leghasznosabb ezek közül a Magyar Országos Levéltár honlapján található: http://www.mol.gov.hu/index
Egy rövidebb, de jó segítséget adó leírás található még a következő helyen: http://www.genealogia.hu
Nagyon hasznos tanácsok találhatók mindkettőben!
Miért kell akkor még egy írás erről?
Először is azért, mert a fenti írások nem tartalmazzák az én személyes tapasztalataimat, a kutatás közben átélt élményeket, benyomásokat, másrészt az volt a célom, hogy egy jól áttekinthető leírást adjak, ami végigvezeti a kezdő, vagy újrakezdő kutatót a legfontosabb lépéseken.
Az egyik legnagyobb probléma a kutatás közben, ha túl kevés az adat. A másik legnagyobb probléma, hogy ha túl sok! :)
Ahogy gyűlnek a nevek, egy idő után a kézzel vezetetett feljegyzések egyre nehezebben áttekinthetők. Előbb vagy utóbb el fog jönni az a pillanat, amikor elveszted a fonalat, és az egész családfa olyan lesz számodra, mint a híres gordiuszi csomó, vagy a labirintus, amiből nem találod a kiutat. Szerencsére van megoldás! Ma már számos jól használható - akár ingyenes - szoftver nyújt segítséget ebben a témában.
Terveim szerint a könyben szerepelni fog még egy családkutató szoftver bemutatása, ami megkönnyíti majd, hogy a megtalált neveket, adatokat, fényképeket, videókat egy jól átlátható rendszerben tárolhasd.
És még valami: A fenti forrásokból minden hasznosságuk ellenére, egyszerűen jellegükből adódóan hiányzik az az érzelmi töltés, ami az egész kutatás valódi értelmét , és célját jelenti.
2008.05.28. 10:41 gcsanyi
Írok egy könyvet
Szólj hozzá!
Címkék: könyv
2008.03.13. 10:19 gcsanyi
Kezdetek
Kb. 18 évvel ezelőtt, 1990 -ben kezdtem kutatni a családom történetét, amikor az egyház (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza) tagja lettem. Akkor még nem gondoltam, mennyi tapasztalatot, élményt, örömöt; és néha szomorúságot fogok átélni ennek során, és hogy milyen fontos lesz ez a számomra egész hátralevő életemben!
A húgommal, Anikóval kezdtük el a szüleinktől, rokonainktól kérdezni, hogy volt ez, hogy volt az, mire emlékeznek az ő nagyszüleikről, dédszüleikről...
Hallottunk érdekes, néha vicces, néha tragikus eseményekről, pl. anyu két testvéréről, akik kiskorukban meghaltak. Valamennyire át tudtam érezni, milyen fájdalmas is ez. A sírjuk ma is ott van az alapi temetőben.
Persze vidámabb dolgok is történtek. Az egyik legjobb, amit tapasztaltam a kutatás során, hogy az élő rokonaimmal is valahogy szorosabb lett a kapcsolatom. Jobban érzem az ő szeretetüket, és valahogy én is jobban szeretem őket! Különösen Csányi Gizi nénje, apu unokatestvére fogadott olyan nagy szeretettel, amikor nála szálltam meg a móricgáti temetőben való kutatásom során.
Jobban érzek valami - szinte fizikai - összetartozást pl. a nagynénéimmel, unokatestvéreimmel, amit én úgy hívok, "családi érzés". Különös dolog ez. Nem is lehet igazán elmagyarázni annak, aki még nem érezte. De nagyon felemelő, és megható... bár ez sem fejezi ki igazán, hogy milyen, de jobb szót nem tudok rá.
Móricgáton éltek apám szülei, és rengeteg szál köt ide! Itt a nagyszüleimnél voltam életem első korszakában. A szüleim nem akartak bölcsődébe adni, hát inkább a mamához hoztak el, és jól tették! :) Itt tanultam meg járni, itt töltöttem életem első egy két évét. És azután is gyermekkorom legtöbb nyarát itt töltöttem. Az első évek, az első élmények, amelyek a legmélyebb nyomot hagyják egy ember lelkében, ide kötnek. Bizonyos szempontból jobban érzem, hogy ide tartozom, mint Budapesthez, ahol pedig összesen több időt töltöttem az életemből.
Azt tervezem, hogy amikor megtehetem, erre a környékre költözöm, közel az emlékekhez, azokhoz az érzésekhez, amiket itt átéltem.
Sokan kérdezik, akik szeretnék a családfájukat kutatni, de nem tudják, hogyan kezdjék el : "Mit csináljak először, hogy induljak el?"
Ilyenkor a legtöbben, akik már tapasztaltabbak ezen a téren, elkezdik az első gyakorlati lépésekkel:
- Kezdd magaddal...
- Aztán kérdezd meg a szüleidet, idősebb rokonaidat...
- Nézd meg milyen iratok vannak otthon a nagyszülőkről... stb.
De van még egy fontos dolog, ami mindezeket megelőzi. És nemcsak megelőzi, hanem végig kell, hogy kísérje az egész folyamatot! Ami nélkül az egész kutatás csak egy hobbi, vagy olyasmi, amivel dicsekedni lehet.
Az egyik egyházi kiadványunkban olvastam erről, kb. így szól:
"Az első lépés, amit tehetünk az őseinkért, az hogy szeretettel gondolunk rájuk." :)
